Tizenkettő lehettem, amikor először láttam a Hair című filmet. Édesanyám csendben szipogott mellettem – akkor még nem értettem, miért, de azt éreztem, hogy valami végleg megváltozott bennem.
A hippiség nem minden attitűdje épült a jellemembe, de a tolerancia, a békére törekvés, és hogy sosem bántunk másokat, igen.

Na meg a tarisznya.

Végtelenül vágytam egy tarisznyára. Megnéztem a Hairt százszor, ezerszer, és egyre jobban akartam. De sokáig valahogy csak nem jött össze. Aztán egyszer a keresztanyámék Erdélyben jártak, és szereztek egyet. Alig vártam, hogy megpillanthassam végre.

tarisznya

Hát éppenséggel nem ilyenre vágytam. Piros, rózsaszín, zöld és szürke csíkos szövetből volt, és valami randa piros csipke is csüngött rajta. Nézegettem, mi legyen vele, aztán úgy döntöttem, „személyre szabom”. Vastag, sötétszürke, puha fonalból díszítést fontam a két oldalára az alján bojttal és ugyanabból a fonalból végtelen hosszúságú vállpántot, olyan hosszút, hogy ha a vállamra akasztottam, a térdem alá ért. Így már az enyém volt.

Onnantól kezdve hosszú éveken keresztül nem lehetett leszedni rólam. Mindenhová magammal vittem, ez lett az iskolatáskám is. Ha valamelyik gimnáziumi tankönyv nem fért bele, inkább azt hagytam otthon. Elválaszthatatlanok voltunk, a védjegyemmé vált.
Idővel szegény megkopott, felfoszlott, akkor jöttek a többiek. Az indiános, amelyet Tímea barátnőm szabott, varrt és hímzett (ma is megvan); az első ajándék gyermekeim apjától, amelyért lejárta a lábát, gyönyörű volt és végtelenül puha, majd egy rossz döntés eredményeként a tizedére zsugorodott a mosógépben; a naplementeszínű, kifordítható bahiás szütyő a közelmúltból, hogy csak a fontosabbakat említsem…

Persze az évek múlásával nőtt rajtam a társadalmi nyomás, és egy „normális” táskát is be kellett szereznem. Amikor pedig megérkeztek a gyerekek, a pelenkázótáska átmeneti, a hátizsák pedig jó barátom lett.

Nemrég azonban az Ékszertáska.hu kínálatában megpillantottam egy hippitarisznyát, és szinte kiugrottam a bőrömből. Igaz, hogy egészen apró, de az anyaga és a mintázata olyan, amilyet anno megálmodtam.
Nem hiányozhat az itthoni készletből!